File:Beringi barlangi oroszlán.png

English: A Kelet-szibériai barlangi oroszlán vagy beringi barlangi oroszlán (Panthera spelaea vereshchagini) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe ezen belül a macskafélék családjába tartozó a barlangi oroszlán egyik kihalt alfaj. A beringi barlangi oroszlán a középső pleisztocén korszakban 320000 évvel ezelőtt jelent meg Északkelet-Ázsiában, valamint Észak-Amerikában, és az utolsó jégkorszak végével tűnt el 12000 éve sok más állattal együtt. A kelet-európai és észak-ázsiai barlangi oroszlánok tanulmányozása alapján ezt a formát a Panthera spelaea vereshchagini alfaj-státuszba sorolták.

Ennek az oroszlánnak a koponyáinak és állkapcsainak elemzése azt mutatja, hogy a Beringi forma a koponya kisebb méretében és arányaiban különbözik a többi Phantera speleától (körülbelül 20%-kal kisebb). Hossza 1,8-2 méter (a farok hossza 90 centiméter), magassága 115 centiméter és testtömege pedig 250 kilogramm lehetett. A legújabb genetikai tanulmányok is megerősítik bizonyos különbségeiket az eurázsiai és észak-amerikai oroszlánoktól. A modern és kihalt oroszlánok azonosítását nehezíti a közös jellemzők jelenléte, bár olyan jellemzőket használtak, mint a testméret vagy a koponya alakjának különbségei és a fogak jellemzői a mai oroszlánok (Panthera leo) és a pleisztocén oroszlánok (Panthera) közötti javasolt taxonómiai megkülönböztetéshez. spelaea).

E csoportok külön fajként vagy alfajként való státusza, és egymáshoz való viszonyuk továbbra is ellentmondásos, de a legtöbb elemzés azt sugallja, hogy ezek a csoportok körülbelül 750 000 évvel ezelőtt váltak szét a modern, amerikai és barlangi oroszlánok jól elkülönített csoportjaira. Emellett a P. leo késői negyedidőszaki története nagyon eltér a P. spelaea evolúciójától. Jelenleg a Beringia késő pleisztocén oroszlánját egy homogén populációként mutatják be, amely Kelet-Szibériától Alaszkáig és Nyugat-Kanadáig terjedt, és valószínűleg a Panthera spelaea egyik legkiválóbb formája volt. A korai tanulmányok a beringi nagymacskát P. atrox néven említik, de a beringi oroszlán metrikus jellemzőinek vizsgálata bebizonyította, hogy szorosabb rokonságban áll az eurázsiai populációkkal. Beringia volt az a szubkontinens, amely összekapcsolta Észak-Amerikát és Eurázsiát a pleisztocén eljegesedés során.

Kelet-Szibériát és a Kamcsatka-félszigetet, Alaszka egy elszigetelt területét, Yukont és az északnyugati területeket, valamint a Bering-Csukotski platform által elárasztott teret napjainkban. A beringi barlangi oroszlán csontvázmaradványait a tipikus jégkorszaki fauna kövületeivel együtt találták meg - mamutok, bölények, lovak, szamarak, északi és gímszarvasok, saiga antilopok, medvék és farkasok. A Beringia barlangi oroszlán viszonylag nagy mérete arra utal, hogy nagy zsákmányra vadászhatott, többek között lovakra, rénszarvasokra, pézsmaökrökre és a mára kihalt sztyeppei bölényre. szamarak, északi és gímszarvas, saiga antilopok, medvék és farkasok. A Beringia barlangi oroszlán viszonylag nagy mérete arra utal, hogy nagy zsákmányra vadászhatott, többek között lovakra, rénszarvasokra, pézsmaökrökre és a mára kihalt sztyeppei bölényre. szamarak, északi és gímszarvas, saiga antilopok, medvék és farkasok. A Beringia barlangi oroszlán viszonylag nagy mérete arra utal, hogy nagy zsákmányra vadászhatott, többek között lovakra, rénszarvasokra, pézsmaökrökre és a mára kihalt sztyeppei bölényre.